Talán ez a kép lebegett településünk programalkotói előtt, mikor program naptárukba június 4-re gyereknapot és juniálist jegyeztek be. Mással nem tudom magyarázni, hogyan juthatott eszükbe a szégyenteljes trianoni békediktátum évfordulójára ilyen programokat szervezni. És még fájóbb az egészben, hogy az Oktatási és Kulturális Bizottságban tanárok, pedagógusok is vannak, akik a többiek talán hiányos történelem ismeretét kompenzálhatták volna, és szólhattak volna, hogy talán ez mégsem kéne pont ezen a napon. De nem tették.
Aztán eszembe jutott az is, hogy ugyebár a faluban „jelentős” tót kisebbség él, akiknek akár nemzeti ünnep is lehetne június 4-e. Talán nekik akartak megfelelni.
Hogy mi vezérelte a programalkotókat, azt pontosan nem tudom, de az Isten nem nézte jó szemmel ezt a gyalázatot. Nem vagyok kárörvendő, de megnyugvással töltött el, mikor a mulatozó sárisápiak rendezvényét egy hatalmas felhőszakadással szakította félbe az Úr.
Június 4-e a magyar nemzet számára a legnagyobb gyásznap. Magyarország több állampolgárát vesztette el egy nap alatt, mint történelme során bármely ütközet, háború, vagy megszállások hosszú évei során. Aki ezt nem érzi át, azzal valami komoly baj van.
Mindenesetre várom Sárisáp község rendezvénysorozatának következő programjait. Mondjuk október 23-án vásári mulatozással, november 1-én Borászbállal, december 24-én pedig Nosztalgia Disco-val. Azt hiszem ezek a programok tökéletesen illeszkednének ebbe a megkezdett sorba.
