Az értékteremtő munka

Az ideális település szinte minden feltétele adott Sárisápon, hiszen van gyönyörű óvodája, iskolája, szépen felújított orvosi rendelője, van gondozási központja, és egy modernizáció alatt álló művelődési háza is. Mondhatnánk, minden egyben van, csak a helyi munkahelyek alacsony száma vet némi árnyékot a teljes képre.

         Bár összességében nem kiemelkedő a munkanélküliek száma Sárisápon (köszönhetően Dorog és Esztergom közelségének), azzal azonban mindenki egyetért, hogy helyi munkahelyek kialakítására lenne szüksége a falunak. „Városi gyerek” lévén teljesen értetlenül állok az előtt, hogy szinte mindenki csak új, ipari létesítmények létrehozásában látja a megoldást, szinte senkinek sem jut eszébe parlagon heverő, kiaknázatlan anyaföldünk. Egyes vélekedések szerint Magyarország mezőgazdasági adottságai olyanok, hogy ha az összes termőföld megfelelően művelve lenne, akár egy háromszor ekkora ország teljes népességét is képes lenne élelemmel ellátni. Ezt az állítást sem megerősíteni, sem megcáfolni nem kívánom, mindenesetre a vidék – és ezen belül Sárisáp jövőjét is – a mezőgazdaság felélesztésében, talpra állításában látom. A földek újra művelés alá vonásával ráadásul kettő legyet lehetne ütni, egy csapásra. Sajnos személy szerint én is az allergiások egyre népesebb táborát erősítem, így amellett hogy fájó szívvel tekintek egy-egy elhagyott gyümölcsösre vagy kiskertre, amellett bosszús is vagyok, hiszen tudom, hogy ezen területek miatt szenvedek nyaranta én is, parlagfű virágzás idején. A műveletlen területek visszaszorításával tehát az allergén anyagok levegő koncentrációjának csökkentése mellett, a falut szebbé tehetnénk, a megtermelt javak pedig az emberek életminőségét javíthatnák. Példamutatásban az önkormányzatnak kellene élen járnia. Polgármesterré választásom esetén én ezt az utat fogom járni. Sárisáp önkormányzata is igen tekintélyes földterületekkel rendelkezik, melyek jelenleg műveletlenül várnak az értő kezek segítségére. Hogy hogyan lehet ezt megvalósítani, arra apró praktikák százai állnak rendelkezésre, erre mutat jó példát előző bejegyzésem „főszereplője”, a Tolna megyei Belecska. Jól látható ebből is, hogy nincs lehetetlen, csak kellő elhatározás kérdése az egész, na és persze a megfelelő szemléleté. A hogyan kérdéskörébe nem is merülnék bele jobban, inkább a mit kérdéskörét részletezném. Hál’ Istennek Magyarország ezen részén is felfelé ívelőben van a minőségi bor-, és pálinka házilagos készítésének tendenciája. Ezt az irányvonalat szeretném meglovagolni szőlő, illetve gyümölcsfák telepítésével, majd később gondozásával, melyek révén növelni lehetne a sárisápi munkahelyek számát. Rengeteg hobbi borász vásárol Eger és Gyöngyös környékéről számára ismeretlen minőségű szőlőt, számukra nyújtana falunk új alternatívát. Borász végzettségű emberként erre a szegmensre tekintek leginkább felvásárló erőként, de emellett megteremteném annak lehetőségét is, hogy az iskolai gyümölcs programba bekapcsolódva további értékesítési csatornákat építsek ki a helyben megtermelt gyümölcs számára. Ezzel párhuzamosan a helyi, termelői piac, mint a legközvetlenebb értékesítési platform megépítése is értelmet nyerne. Nem beszélve a szőlőtáblák kulturális, és gasztronómiai hozadékára is, micsoda falusi rendezvényeket lehetne ezekre ráépíteni, ami akár további munkahelyek feltételeit teremthetnék meg. Gondoljunk csak bele más települések nagy sikerű szüreti mulattságaiba, vagy egy pincefalu vendégcsalogató látványába!

És végezetül egy másik település példája, a Veszprém megyei Litéré. Már négy évvel ezelőtti, Jobbikkal közös programunkban is megjelent a termelői piac megépítésének ötlete. Akkor az alakuló ülés után, talán első testületi ülésen ennek szükségességét „megvitatták”, fontosságát elbagatellizálták. Én azt gondolom, ha egy Sárisápnál közel 800 fővel kisebb településen van létjogosultsága termelői piacnak, akkor nálunk is van. Csak tartalmat kell neki adni. És mint az ő példájukból is láthatjuk, nem kevés pályázati pénzt is lehet hozzá nyerni, annak megvalósítására. Fényképeimet én még májusban, az építkezés ideje alatt készítettem, azóta a piac átadásra került, mint az az alábbi linkre kattintva olvasható:

http://www.nak.hu/hu/videkfejlesztes/2440-atadtak-a-literi-termeloi-piacot

  

Fenti témakörben terveim a következők:

- a közfoglalkoztatottak munkaidő tartalmának átalakításával, egy önellátó, mezőgazdaságból megélő falu alapjainak megteremtése, és ezáltal új munkahelyek teremtése

-      termelői piac kialakítása

-      az értékteremtő munka becsületének visszaszerzése

-      településünk rendezési tervében már feltüntetett pincefalu ügyének teljes mértékű támogatása

-  fentiek megvalósítása után, új kulturális rendezvények szervezése, turisztika fejlesztése

Egy kis szombat esti olvasnivaló

Mai bejegyzésem a következő „gondolatmenésem” mintegy előtanulmányaként is felfogható. Kéretik elolvasni, átgondolni. Forrásként én azt az oldalt jelöltem meg, ahol én a cikkre akadtam, de az adott oldal alján további forrásmegjelölés található. Ne zavarjon össze ez senkit, és ne kezdjen el senki összeesküvés elméleteket gyártani! :)

EGY FALU, AHOL SENKIT SEM KELL SEGÉLYEZNI - EGY GAZDÁLKODÓ KÖZÖsség  

Tolna megye legszegényebb vidékén egy háromszáz lelkes községben hét éve senki sem kapott rendszeres segélyt, mégsem zúgolódnak. A Heti Válasz megnézte, hogyan lehetséges ez. Egy szociális falugazdaság története.

A polgármester széttárja a karját, és nevet rajtunk. Azt mondja a mosolya: nem értenek maguk onnan a városból semmit. Mert itt van két állítás. 1. A környéken 20-30 százalékos a munkanélküliség. 2. Hiány van gyümölcsből, mert nagy az élőmunkaigénye, munkáskezet pedig alig kapni.

Azt hiszik, hogy ezek a tények ellentétben állnak egymással, hogy itt, Belecskán felborul a normál logika? Nem lehet egyszerre munkaerőhiány és -felesleg? Pedig a válságövezetek így működnek. És mi nemcsak értjük ezt, hanem ebből élünk. Így lehetséges, hogy bár a környéken hatalmas a munkanélküliség, a faluban egyetlen ember sem kap szociális segélyt. Immáron hét éve.

1998-ban kezdődött minden. Belecskára, ebbe a 300 lelkes Tolna megyei faluba vendég érkezett, egy kertészmérnök. Jakab Róbert, az állatorvosból lett polgármester (cikkindító fotónkon) arról panaszkodott régi ismerősének, hogy megszűnt az egykor virágzó termelőszövetkezet, a faluban 32 százalékos a munkanélküliség. A mintatehenészetből az új olasz tulajdonos kamionmosót akart kialakítani, a teheneket levágták, a 30 milliós fejőgépeket motorfűrésszel szabdaltatta fel, ám a marhák helyére nem fértek be a járgányok - hiábavaló volt a pusztítás.

A földekről is elbocsátották a parasztokat, mert az új tulajdonosok 30 hektáros táblákat hoznak létre - ahol korábban harmincan dolgoztak, ma egy traktoros is elég. Öt nap alatt felszántják, 15 nap alatt bevetik, aratásig még őt is elküldik munkanélküli-segélyre.

A kertészmérnökből is áradt a panasz. Tízezer eperpalántát rendeltek tőle, de mind a nyakán maradt. Óriási a kár, a szamócát ugyanis szeptemberben kell kiültetni, és akkor már május eleje volt, vagyis közelített az eperszüret ideje. Ki lenne az az őrült, aki megvenné tőle a fejletlen hajtásokat?

- Én - mondta a polgármester. - Ha elég jövőre, kifizetnem.

A szamóca-hadművelet
Így kezdődött minden, ezzel a bolond ötlettel. A munkavédelmi felügyelőség hüledezhetett volna, ha tudja, hogy négy segélyezett és az önkormányzat két hivatalsegédje másnap estére mind a tízezer tövet elültette a községháza addig parlagon fekvő kertjébe. Aztán a polgármester pályázaton megnyerte a palánták árát.

Egy évvel később már 55 ezer forintot hozott az eperültetvény, egy ember kéthavi segélyének megfelelőt, és a boltosok házhoz jöttek a csemegéért. Jakab Róbert úgy érezte magát, mintha megütötte volna a főnyereményt. Rájött, hogy a segélyezettek nemcsak vihetik a pénzt, de hozhatják is. Összeült a testület, és úgy döntöttek: gyümölcsfákat fognak ültetni. A rászorulók majd leszedik a termést. "És mi lesz, ha valaki nem akar dolgozni?" - kérdezték. "Annak nem fizetünk segélyt" - adták meg a választ.

A doktor úr, ahogy a faluban szólítják, igazi csodabogár, ütött-kopott kockaladával közlekedik, agyonmosott a pulóvere, és szemüvegkerete is 15 éve kiment a divatból, az asztalán pedig olyan összevisszaságban hevernek az iratok, mintha ráborult volna az iratszekrény. Ám annak, amit alkotott, az egész országból a csodájára járnak.

Négyszáz cseresznyefával és 800 meggyfával indítottak. Azután 1500 őszibarack-, 700 kajszi-, 800 körte-, 600 dió-, 400 alma-, 300 szilvacsemete következett. Az eperültetvényt megnégyszerezték, hét fóliasátruk van, harminc méter hosszúak, maguk termelik meg a palántákat is. Hét embert foglalkoztatnak piaci béren, 11-en vehetnek részt a sorsfordító-sorsformáló regionális programban; három hónap gyümölcstermesztői gyakorlati képzést kapnak, majd egy évig továbbfoglalkoztatja őket a munkaügyi központ. Emellett 23 tartós munkanélküli dolgozik náluk.

- Nincs feszültség. Ha valakinek nincs bevétele, hirtelen piszkos nagy munkakedve támad - summáz a polgármester. Megállunk az egyik önkormányzati földbirtok mellett. Két apró "szociális" traktorral hatan-nyolcan dolgoznak a földön, fűszerpaprikát és kelkáposztát palántáznak.

Rokkantakat a tűző napra
- Az elsők között kezdtem dolgozni az önkormányzatnál. Éppen még kaszálni nem köllött, de csináltam én már mindent, szántottam, raktam falat, pucultam is - utal rá Dernschner János, az egyik traktoros, hogy a téli hónapokban sem állnak le, akkor újítják fel az önkormányzati épületeket. János simítja el a rögöket, a másik traktor megy a nyomában, a vezetőnek háttal két asszony ül, ők adagolják a paprikatöveket a palántázógépbe. Két másik nő jár földig görnyedve a nyomukban.

- Foltolnak. Amit véletlen kihagy a gép, kipótolják - magyarázza Várnainé Varga Aranka, aki öt éve dolgozik itt. Hatvankétezer forintot visznek haza; ha segélyen lennének, 28 ezret kapnának.

- Éljen meg abból az, aki az íróasztal mellett kitalálta - fűzi hozzá Benedekné Mária.

- Nem a legkönnyebb munka, de jó látni, hogy amit csinálunk, abból lesz is valami - mondja az idősebb foltoló, és ránk szól, hogy lépjünk arrébb, mert a barázdában járunk, így visszafelé a traktor nem találja majd meg a nyomot.

Az országban 194 településen folyik egyéni szociális földprogram, ami annyit tesz, hogy a nélkülözők ingyen kapnak például egy malacot, és hozzá havi 50 kilogramm terményt. Ha felnevelik, sikeres a program. Ha megsütik - időnként az is előfordul -, akkor leírják kárként. Belecskán máshogy gondolkodnak: itt a falu szervezi a munkát és az értékesítést is, a polgármester írja a pályázatokat, az emberek pedig csapatban dolgoznak.

- Idén először éppen ezért maradtunk ki a támogatásból - panaszkodik a polgármester -, mert egyénekre írták ki a pályázatot. Rokkantakat, időseket, sokgyerekeseket támogatnak. Hát nézze meg, hol bírja ezt a munkát egy beteg ember, itt a tűző napon? Megélhetést kell adni, munkabért, és nem három hónapra, mert az olyan az embereknek, mintha orrba vágták volna őket.

Befektetésre is szükség van, a facsemetéket meg kell venni, a kerületet körbe kell keríteni, és addig is élni kell, amíg beérik a termés. Az állam 70 százalék támogatást ad a tartós munkanélküliek fizetéséhez, elég tehát a 30 százalékát kitermelni, és akkor a munkások már egy fillérbe sem kerülnek a falunak. Ahol a feltételek közül egy is hiányzik, ott hiába magas a munkanélküliség, nem lesznek a földeken munkáskezek - értjük meg lassan a helyi törvényeket.

Ám nem árt tudni, ha Belecska szegényei egész nap a tévé előtt hevernének, az állam a mostani költség feléből, vagy még kevesebb pénzből megúszná. Nem volt még olyan év, amikor a polgármester tízmillió forintnál kevesebbet nyert volna pályázaton. De nyernek, mert minden politikus imádja az aktív szociálpolitikai intézkedéseket, mert úgy érezheti, nem feleslegesen tölti a pénzt a nélkülözők önsorsrontó tömegébe. Ehelyett csupa hálás, szorgos szegényt támogathatnak, akik saját hajuknál fogva emelik ki magukat a segélyezettek közül.

- Tavaly már hétmillió forint árbevételünk volt, és négy év múlva önfenntartóvá válik a gazdaságunk. Ennyi idő kell még az ültetvények beéréséhez - jelöli meg a célt a doktor úr.

A legnehezebb az ellenérdekeltséggel való küzdelem. Az eperültetvényen dolgozó Szedeli Csilla gyermekétől az állam azonnal elvette az óvodai ingyenes étkezést, ahogy munkába állt. Most 62 ezer forintot keres, és hétezer forintot kell kifizetnie belőle.

- Így van ezzel a falu is. 2006-ban a munkanélküliségi ráta hat százalék alá esett, rögtön elvontak tőlünk 2,5 milliót - panaszkodik a polgármester.

Aszalás napenergiával
Szegényes házak között, gazban gázolunk. Szokatlan érzés, mert a kelet-magyarországi falvakban már úgy érzi az ember, hogy a tartós munkanélküliekkel egyenként fényesíttetik ki a fűszálakat. "Az árokpart megvár, mindenki a földeken van, mert az eső miatt késésben vagyunk" - mondja a polgármester. Kemenceszerű építményhez érkezünk, ez a legújabb szerzemény, a napkollektoros gyümölcsaszaló. Öt cserényben (hálós aljú fiókban) három nap alatt összesen 300 kilogramm terményt aszalnak. A sárgabarackért kilogrammonként 800 forintot is elkérhetnek, a fűszerpaprikáért 2500 forintot.

Búcsúzóul megnézzük a falu szarvasgomba-ültetvényét. Az ötven tölgyfacsemete hat év múlva kezd teremni, és 200 évig nő majd a gyökereknél a kilogrammonként 80-120 ezer forintot érő gomba.

"Majd 198 év múlva megjegyzi valaki: rendes volt a vén tökéletlen" - mondja önironikusan Jakab Róbert. Kételkedve hallgatjuk, de aztán arra gondolunk: azt ki hitte volna el neki, hogy a 32 százalékos munkanélküliséget hét év alatt a negyedére csökkenti úgy, hogy egy üzem sem települ a falujába?

forrás: http://utajovobe.eu/hirek/eu-tarsadalom-es-jog/4089-egy-falu-ahol-senkit-sem-kell-segelyezni-egy-gazdalkodo-kozosseg

Az előkészítő munka fontossága

Tovább folytatva előző gondolatmenetemet, most a képviselő testület hatékonyabb, és szakmaibb munkájának megteremtéséhez szükséges változásokat vetem képzeletbeli papíromra. Tudom, hogy a képviselők összetételét nem a polgármester választja meg, de a képviselő testület munkáját segítő, előkészítő bizottságok tagjai jelölésénél már nagyobb szabadsággal rendelkezik.

         A képviselő testület mellett dolgozó bizottságok jogi helyzetét az Alkotmány, az Ötv. (önkormányzati törvény), és testületek által megalkotott SZMSZ (Szervezeti és Működési Szabályzat) foglalja keretbe. Láthatjuk, hogy a háromból kettőre közvetlen ráhatása nincs a testület tagjainak, de az SZMSZ „szabadon” szabható át, saját szájíz szerint. Sárisápon az állandó bizottságok az alábbi személyi állománnyal szolgálják a közjót:

         Azt hiszem nem kell különösebben kifejtenem azt, hogy mindkét bizottság milyen fontos munkát kell hogy végezzen, de véleményem szerint sokkal inkább a szakmai szempontokat kellene előtérbe helyezni a bizottsági tagok kiválasztásánál, mint jelen esetben. Most nézzük meg, jelen bizottsági struktúra megőrzése esetén, hogyan, milyen szempontok szerint lenne szükséges a bizottságok átalakítása, véleményem szerint.

         Az Oktatási, Kulturális és Sport Bizottság még csak-csak valahogy rendben is lenne, hiszen itt óvodavezető, iskola igazgató, logopédus mellett elfér a gyerekorvos, és a minőségellenőr is, de véleményem szerint jobb munkát tudnának végezni, ha ezen bizottságon belül legalább egy-egy fővel a sportélet, és a kultúra is képviseltethetné magát. Én személy szerint a két nemzetiség egy-egy képviselőjét is beültetném közéjük, hiszen az ő feladatuk éppen a saját nemzetiségük kultúrájának továbbadása.

         A Pénzügyi és Településfejlesztési Bizottság tagjainak kiválasztásánál aztán végképp nem értem a kiválasztási szempontokat. Az „én” bizottságomban itt településmérnök, építő/építész mérnök, gépészmérnök, villamosmérnök, és felsőfokú gazdasági végzettségű ember(ek), vagy mérnökök híján szakemberek kapnának helyet. Ezzel szemben most ezt a bizottságot minőségellenőr, gyerekorvos, cégképviselő/céglátogató (?), és kazántechnikus alkotja. Nem vonom kétségbe egyikük tenni akarását sem, de szerintem egy ilyen felelősségteljes Bizottságban önmaguktól nem 100%-ig képesek szakmai szempontok szerinti, jó döntések előkészítésére. Még egyszer hangsúlyozom, nem a feltételezem ezen emberek jó szándékának hiányát, de végzettségükből, szakmai előéletükből kifolyólag nem biztos, hogy alkalmasak szakmailag helyes döntések meghozatalára.

            Tudom, a polgármester keze bizonyos szintig meg van kötve, hiszen a bizottságok legalább 50%-át, és a bizottságok elnökét a képviselő testületnek (ami ugye a választás után adott) kell adnia úgy, hogy a polgármester és alpolgármester nem lehet tagja egyetlen bizottságnak sem. De ott a maradék 50%! Ezt a 50%-ot vérprofi szakemberekkel fel lehetne tölteni, akik ha valóban profik a szakmájukban, rendelkeznek olyan főállású fizetéssel, hogy nem tartanának igényt a bizottsági tagságért járó tiszteletdíjra (vagy akármi is a neve), csupán lokálpatrióta mivoltuknál fogva készséggel állnának településünk rendelkezésére, így nem terhelnék további tételekkel a költségvetést sem. És ne mondja nekem senki, hogy ilyeneket nem találni ezen a közel háromezres településen, mert egyszerűen nem hiszem el! Persze ezzel nagyobb betekintést kapnának a testületen kívüli emberek is abba, hogy milyen szempontok szerint születnek döntések beruházások, rendezvények szervezése alkalmával, de egy olyan testületnek, akinek nincs takargatnivalója, ez nem okozhat problémát.

         És végezetül néhány pontban a saját vállalásaim, e témával kapcsolatban:

-      polgármesterré választásom esetén a fenti szempontok szerinti Bizottságok javaslása, szakemberek felkutatása, felkérése

-      a testületi ülések előtti, képviselőknek kiküldött munkaanyagok kiküldésével egyidőben azok, a falu honlapjáról való letölthetőségének megteremtése

-      nagyobb nyilvánosság a helyi beruházások alkalmával, a helyi vállalkozók prioritásának erősítése

-      helyi, kulturális rendezvények szervezése esetén előnyt élveznének az élő műsorral rendelkező helyi, vagy környékbeli előadók, a TV-ben, rádióban aránytalanul felfuttatott budapesti, „playback celebekkel” szemben

-      gazdasági, kulturális szempontból racionálisabb döntések meghozatalának segítése

-      nagyobb hangsúlyt kapnának a nemzetiségek a kulturális rendezvények alkalmával, és persze munkájuk végzéséhez nagyobb támogatást is

-      képviselővé választásom esetén a képviselői és bizottsági tiszteletdíjamat felvenném, de azt számlákkal igazolva az utolsó fillérig a kereszténység és magyarságtudat erősítése érdekében köztéri emlékművekre, rendezvények lebonyolításának segítésére fordítanám, vagy egyéb a falut élhetőbbé, temészetközelibbé tevő beruházásokat támogatnám vele

-      remélem ezzel példát mutatva képviselő társaimnak, nagyobb anyagi mozgásteret teremtenénk településünk szépítésére, rendezvények szervezésére, a közösségi élet fejlesztésére

A miniszter az szolga, nem úr …

         A mai bejegyzésemmel megkezdem azon elképzeléseim sorba vételét, melyek akár választási ígéretként is felfoghatóak. Ha most valaki arra számít, hogy olyan hangzatos mondatok következnek, mint megválasztásom esetén felújításra kerül a Hunyadi és Malom utca, a járdák több 100 méter hosszan térkő burkolatot kapnak, azok csalódni fognak. Tisztában vagyok Sárisáp úthálózatának, járdáinak katasztrofális állapotával, az öregárki híd felújításának szükségességével, és sok más pénzigényes felújítás időszerűségével is. Persze megválasztásom esetén mindent megteszek azért, hogy ezek minél előbb megvalósulhassanak, de a valóságtól nem elrugaszkodva, a jó gazda szellemiségében nem tervezem hatalmas kölcsönök felvételét, hosszú évekre eladósítva településünket csak azért, hogy ígéreteimet teljesítsem. Az itt és később leírásra kerülő gondolatok inkább szemléletváltásbeli különbségekre kívánják felhívni a figyelmet, mellyel „kis pénzből”, de egy jól összekovácsolt, egymásra odafigyelő, egymásért tenni akaró közösség alapjai építhetőek fel.    

         Az egyik dolog amin változtatni szeretnék képviselőként, vagy polgármesterként való megválasztásom esetén, az a választott tisztviselők, valamint közalkalmazottak és köztisztviselők kapcsolata a falu népével. Legutoljára a támogatói aláírásgyűjtés alkalmával szembesültem azzal, hogy Sárisápon mintha a „köz” alkalmazottai fordítva ülnének a lovon. Történt ugyanis, hogy volt bátorságom, és úgy gondoltam elindulok az őszi, önkormányzati választáson. A választási törvény változása azt hozta magával, hogy már nem a postás által kikézbesített ajánlószelvényeket kellett gyűjteniük a jelölteknek, hanem a Helyi Választási Iroda (jelen esetben a jegyzőnő egy személyben) által kiállított, lepecsételt aláírásgyűjtő íveken kellett a megfelelő ajánlást összegyűjteni. Nem is lett volna ezzel semmi gond, de ezek az ívek 10.000 Ft-jába kerülhettek a jelölteknek, ha ezeket elfelejtették volna időre visszavinni. Éppen ezért csak személyesen, a Polgármesteri Hivatalban, és ügyfélfogadási időben lehetett átvenni, átadni azokat.

         Gondolom nem nagyon kell magyaráznom azt, hogy az a szerencsés, akinek a mai világban munkahelye van és dolgozni jár, az ezekben az időpontokban mekkora eséllyel tud bemenni az ügyeit intézni. Persze megoldás van rá, az ember vegyen ki szabadságot arra a napra, vagy valakit lásson el meghatalmazással, ügyes-bajos dolgainak intézésére. De mi van azokkal, akiknek erre nincsen lehetősége, vagy pedig személyesen szeretne eljárni a saját ügyeiben? Persze nem kell mondanom, egy jó vezető mindig példával jár a beosztottjai, „népe” előtt, rögtön megnéztem a polgármester fogadónapjának beosztását (szerda 8:00-12:00; 14:00-15:00), és egyből megértettem mindent. Megértettem, hogy a képviselő testületi ülések miért hétfőn 16:00 órai kezdettel kerülnek megrendezésre. Rá lehet vágni, hogy az elmúlt x évben ez mindig is így volt, de hölgyeim, uraim! Megváltozott a világ! Ma már a munkavállalók nagy többsége nem 14:00-kor végez a munkájával, és sajnos nem Sárisápon van a munkahelye. Délután négy óra körül ér véget a legtöbb ember munkaideje, erre jön még rá a hazautazás ideje, ilyen ügyfélfogadási időpontok mellett lehetetlenség személyesen ügyeket intézni, vagy problémákkal a polgármesterhez fordulni. Persze a jó polgármester irodája mindig nyitva áll, készséggel áll a választópolgárok rendelkezésére, és ha nem is tartózkodik éppen bent az irodájában, mobiltelefon száma nyilvános, bárki számára elérhető. Vagy mégsem?

Hogy Kollár Károlynak, és Huberné Kisgyőri Katalinnak miért nem volt fontos megadni a mobil elérhetőségét ez számomra rejtély. Valószínűleg nem fontos számukra, hogy bárki, bármikor elérhesse őket. Sőt talán teher is lehet ez számukra, esetleg zaklatásnak vennék. Persze erre megint lehet reflektálni, hogy a Polgármesteri Hivatalban dolgozók készséggel megadják bárki számára a kívánt elérhetőségeket, de mi van akkor, ha valaki délután 6 órakor akarja elérni megválasztott képviselőjét, polgármesterét? Menjen el a lakhelyére? És ha senkit nem talál ott, vagy el se tud menni, mert mondjuk mozgásképtelen?

         Óvodás korú gyermek szülőjeként tisztában a vagyok dolgozó szülők egy másik nagy problémájával, ez pedig a gyermek elhozásának ideje az óvodából. Bár ma már – papíron – lehetőség van arra, hogy akár 15 óra után is sort kerítsen erre az ember (a fent leírt munka befejezési időpontok miatt erre szükség is van), azonban ezt a gyakorlatba nem igazán sikerült még átültetni. Az óvónők – persze érthető okokból – szeretnék minél előbb családjuk körében megkezdeni a délutáni teendőiket, de ez bizonyos „renitens” szülők miatt nem mindig kivitelezhető. Ha valaki képes 15 óra után a gyermekéért menni, akkor arra úgy néznek mint a véres rongyra, vagy ha ezt előre be is jelenti, akkor akár nap közben képesek többször telefonon felhívni, hogy „biztos nem tudja valakivel a gyermek hazaszállítását megoldatni”? Ezt több helyről is hallottam, és szintén nagy problémának tartom.

         Példákat még hosszan sorolhatnék, de én igazából a megválasztásom esetén végbemenő szemléletváltozásra szeretnék itt kitérni. A „köz-alkalmazottjaként” (képviselő, vagy polgármester) természetes lesz számomra  és másoktól is ezt fogom elvárni – hogy én alkalmazkodok a választókhoz, akiktől ha közvetve is, de a megélhetéshez szükséges fizetésemet kapom, és nem a fordítottját várom el tőlük. A hozzám forduló emberekhez nem „leszállva a magas lóról”, nem pökhendien, arrogánsan állok hozzá, hanem a legnagyobb tisztelettel hallgatom meg problémáikat, és legjobb tudásom szerint próbálom orvosolni azokat, mert sose felejtsük a miniszter az szolga, nem úr …

Néhány pontba összefoglalva – e témával kapcsolatban – terveim a következők:

- a hét legalább egy napján 18:00, vagy 19:00 órai befejezéssel hosszított ügyfélfogadási idő a Polgármesteri Hivatalban (beleértve a mindenkori jegyzőt is)

- a polgármester fogadóóráinak átütemezése a fenti szempontok szerint

- a testületi ülések kezdési időpontjának áthelyezése 18:00 órára

- a képviselők, polgármester elérhetőségeinek nyilvánossá tétele a község honlapján, a képújságban, és a Hivatal ajtaján

- legalább 3 havonta közös fogadóóra a képviselők és polgármester részére kötelező jelleggel, előre meghirdetett időpontokban (sajnos a visszahívhatóság megteremtéséhez törvényi változásra lenne szükség, de a számonkérhetőség ezzel megteremtődhetne) 

- legalább félévente falugyűlés, előre meghirdetett időpontokban

- az önkormányzati intézményekben a hosszú nyitvatartások nem csak papíron, hanem a valóságban történő meglétének biztosítása

- a „köz”-ért dolgozók viszonyának javítása a falu lakóival, emberközelibb hozzáállás a „köz-alkalmazottak” részéről

- folyamatos alkalmazkodás a változó viszonyokhoz