A magyar, a német, meg a szlovák

Nem egy viccel fogom folytatni bejegyzéseim sorát, csupán a sárisápi nemzetiségek kérdéskörére szeretnék jelen írásomban kitérni. A 2011-es népszámlálási adatok alapján 24 cigány, 63 német, 5 román 324 szlovák, 4 orosz és 19 egyéb nemzetiségű állampolgár él(t) Sárisápon. Ezen nemzetiségek tagjainak száma az elmúlt 3 év folyamán természetesen változhatott pozitív, illetve negatív irányban is, esetleg új nemzetiségű lakosok költözhettek településünkre.

         A nemzetiségi választások kiírásánál azonban ezt vették alapul, ez alapján dőlt el mely településen, mely nemzetiségek választhatnak maguknak települési képviselőket is. A bűvös szám a 25 volt, ezt Sárisápon a szlovákoknak, és a németeknek sikerült meghaladniuk. Hogy ki milyen nemzetiségű, ez egy rendkívül ingoványos talaj, a magyar jogalkotók sem mertek ebben definíciókat meghatározni, gyakorlatilag bárki, bármilyen nemzetiségűnek vallhatja magát, és élete folyamán akár többször is módosíthatja nemzeti hovatartozását. Azért merülök bele itt mélyebben, mert A független sváb, című bejegyzésemet néhányan félreértették, vagy talán szándékosan félreértelmezték. Természetesen az, hogy regisztráltattam magamat a német nemzetiségi választók névsorába, az nem egy hirtelen jött nemzetiségi eszmélés, identitásváltás eredménye. Nem vagyok egy echte sváb gyerek, ugyanolyan magyar vagyok, mint a legtöbb honfitársam, akik vérzivataros történelmünknek köszönhetően, ilyen-olyan nemzetiségű felmenőkkel is rendelkeznek. Akik most arra számítanak, hogy házunk felé kanyarodva azt fogják látni, hogy otthonunk zászlait fekete-piros-sárgára cseréltem, vagy a következő falunapon már nem tarsollyal az oldalamon, rovásírásos pólóimat bajor népviseletre cserélve fogok megjelenni, az óriásit fog csalódni.

Dédszüleim nemzetiségével régóta tisztában vagyok, egyszerűen csak most adódott egy olyan lehetőség, hogy ennek jelentősége lett az életemben. És itt most a lehetőségen van a hangsúly. Ugyanis egy óriási esély nyílt Sárisáp számára, hogy egy új, kulturális, civil szerveződés jöjjön létre falunkban. És itt szeretném a gyanakvók, áskálódók figyelmét felhívni arra, hogy ez nem valami ellen, hanem az mellett kíván kibontakozni. Nem a sárisápi szlovákság „újabb támadása” ez, hanem egy jogos igény, egy közös akarat megfogalmazódása. Éppen ezért én azt gondolom, minden jóérzésű embernek támogatnia, segítenie kell ezt a kezdeményezést. Remélem az évek során egy hasonlóan jól összekovácsolt, nívós műsorokat felsorakoztatni képes német nemzetiségi közösség jön létre településünkön, mint amilyen már a tradíciókkal rendelkező szlovákoké. Céljaik tiszták, képviselő-jelöltjeik pedig reményeim szerint rátermettségükről tesznek tanúbizonyságot az elkövetkezendő években. Nem titkolt célja a majdan megalakuló német nemzetiségi önkormányzatnak, hogy a német nemzetiségüket felvállalók hasonló jogokat és elismerést vívjanak ki maguknak, mint amilyet a szlovákoknak már sikerült.

         És hogy személyes motivációmat is megértsék az ügyben, visszatérek még egyszer az esély lehetőségére. Már első gyermekem megszületése óta hangoztatom azon véleményem, hogy az általános iskolában, vagy már akár az óvodától kezdve, meg kell teremteni gyermekeink számára a lehetőséget, hogy minél előbb egy – a nagybetűs életben – jól használható, ma már szinte nélkülözhetetlen idegen (nyugati) nyelv tudására szert tegyenek. Bár a kialakult helyzetnek egyáltalán nem örülök, azonban tény, hogy az ország fiataljainak egyre nagyobb hányada indul Nyugat-Európába munkát keresni egy jobb élet reményében, illetve az itthon maradtak is valamelyik „multinál” tudnak csak elhelyezkedni. Véleményem szerint ez a tendencia az elkövetkező években, évtizedekben mit sem fog változni, így legalább a könnyebb boldogulás esélyét kell megadni nekik. Sorra adják át Magyarországon a német autóipari óriások újabb és újabb gyártócsarnokait (Győr, Kecskemét, Szentgotthárd), és ezen cégeknél a legjobb munkahelyeket a biztos német nyelvtudással rendelkező munkavállalók tölthetik be. Természetesen mint szülő, én sem örülnék annak, ha gyermekem a családtól távol vállalna munkát, alapítana családot, de sajnos ebbe az irányba mozdult el a világ. Mindamellett nem szabad megfeledkeznünk Ausztria közelségéről, és Németország gazdasági „motor” szerepéről sem az Európai Unióban. Ha tehát a német nemzetiségi önkormányzatnak sikerül elérnie, hogy nemzetiségi nyelvoktatás keretében a gyerekek minél fiatalabb korukban elkezdhessék a német nyelv elsajátítását, akkor én őket száz százalékos támogatásomról fogom biztosítani. Az ígéret megvan részükről az ügy előmozdításában, remélem a megvalósulás sem késlekedik.

Vállalásaim a képviselő testületbe választásom esetén:

-   a nemzetiségi önkormányzatokkal szoros munkakapcsolat kialakítása

-      a nemzetiségek kulturális rendezvényeinek támogatása

- ezek tükrében az Oktatási, Kulturális és Sport Bizottságban egy-egy hely biztosítása a nemzetiségek képviselőinek

-  a választások után, Sárisápon újonnan felálló német nemzetiségi önkormányzat teljes körű segítése a kezdeti nehézségek áthidalásában

- a német nemzetiségi nyelvoktatás feltételeinek megteremtése, bevezetésének támogatása